Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beyí története 1. 2.3. rész

 1.

Szokásos napom volt a suliba. Szokásos órák és szünetek.
Jó napom volt, kivéve a matek dogát, ami 3-nál nem lesz jobb..
Amikor vége lett a napnak a legjobb barátnőm, Katy kísért haza.
A házunk előtt egy taxi állt. Nem nagyon törődtem vele. Elköszöntem Katytől és bementem a lakásba, üdvözöltem a családot. Amikor felmentem volna a szobámba anya megállított.
- Kicsim ! Várj egy percet ! Beszélnünk kell !
- Mi az? - kérdeztem megdöbbenve.
- El kell mennünk ! - mondta anya a könnyeivel küszködve.
- Micsoda? Viccelsz? - kérdeztem anyát.
- Nem.. Apáddal összevesztünk, és úgy döntöttem, hogy elköltözünk.
- Szóval azért áll egy taxi a ház előtt?
- Igen. Menj a szobádba és pakolj ! - mondta anya és kivitte a táskáit.
Én csalódottan és szomorúan felmentem a szobámba és pakoltam.
Mikor elkészültem apától elköszöntem. Apa sosem sírt, de most neki is kijöttek a könnyei hogy elmegyünk.
Anya megfogta a kezem és el kezdett szinte húzni a taxihoz. Elég mérges volt.. A kocsiba küldtem egy sms-t Katy-nek hogy elköltöztünk. Amikor megérkeztünk az új házunkhoz elég furcsa látvány fogadott...

 
 
2.
Egy hatalmas, medencés ház előtt állt meg a kocsi.
Nagyon szép volt.
- Anya ! Ez a ház meseszép ! - mondtam vidáman.
- Tudom. Egyik munkatársam adja ki nekünk albérletbe, de majd megvesszük, és itt fogunk élni ketten. - mondta anya, azzal elővette a kapu kulcsot és bementünk. A ház csodás volt.
A második emeleten volt az én szobám. Amint bementem megcsörrent a telefonom. Katy hívott.
- Ha
lló !
- Szia Katy ! - köszöntem bele a telefonba.
- Már el is mentetek? Most kaptam meg az sms-t. - mondta szomorúan.
- Igen, sajnos. És másik suliba fogok járni, mivel a mostani nagyon messze van. Anya már beszélt az igazgatóval.
- Ne már ! - kezdett sírni Katy.
- Sajnálom ! Majd meglátogatlak.. De... most... le kell tennem... - mondtam azzal leraktam a telefont. Elkezdtem sírni, és visszagondolni a régi házra, sulira, barátokra. Elővettem a laptopomat és felléptem facebookra. Egy csomó üzenetet kaptam, hogy tényleg elmentem-e. Ehhez semmi kedvem nem volt hogy végig olvassam őket. Ezért elmentem sétálni. Séta közbe találkoztam egy fiúval..
 
 
 
3.
- Szia ! - köszönt rám.
- Sziaa ! - köszöntem vissza.
- Taylor vagyok, itt lakok mellettetek. - mondta kedvesen.
- Én Kriszti vagyok, de mindenki Beyínek hív. :) - válaszoltam.
- Hát örülök hogy találkoztunk, de most mennem kell, rohanok. Szia ! :) - köszönt el kedvesen. 
Nem tudtam neki köszönni, mert elfutott.. Na mind1.. Én mentem tovább.. Nem messze tőlünk megtaláltam az iskolát, ahov
a holnaptól fogok járni. Volt mellette egy óvoda, és egy udvar, ami egybe volt az iskolával meg az ovival. Hirtelen megcsörrent a telefonom.. Anya volt az. 
- Halló ! - kiabált bele anya.
- Szia anya ! - köszöntem én is.
- Hol vagy már? Kész a vacsora !
- Jaj bocsi. Sietek !
Azzal kinyomtam anyát és mentem haza. Vacsora után bekapcsoltam a laptopot. Elolvastam fb-n az üzeneteket. De találtam egy meglepő üzenetet, amire nem számítottam...